Október 7. kedd

Tegnap összetűzésbe kerültem Alexxel. Miért van az, ha Ádival jóban vagyok,akkor Alexxel rosszban, és ha Alexxel jóban vagyok, akkor Ádival rosszban?o.O Oké, Alex érvét megértem, hogy féltékeny..bár nem tudom miért. Ádival csak haverok vagyunk. De Ádi érvét kicsit sem. És most engesztelhetem ki Alexxet. -Mi az Han? Eléggé nyúzottnak tűnsz.-emelte fel a fejemet a padról Hajni, amikor nem mozdultam meg. -Zűrök vannak..-csak ennyit tudtam kinyögni. A tegnapi nap folyamán eleget őrlődtem ahhoz, hogy teljesen elvesszek. Alexxel?-kérdezte csodálkozva-leütöm ha kell. Amúgy mi baja? -Féltékeny.. -Kire? -Ádira.-erre a háttérből Ádám felröhögött.-Pont erről beszélek-mutatok Ádi felé-Mi csak haverok vagyunk, de ő ezt nem érti. Pedig Párizsban is voltak fiúhaverjaim. Ő is az volt kezdetekben. Á nem értem..-sóhajtottam, majd visszafeküdtem a padra,afféle feladom, majd lesz,ami lesz stílusban. Egyébként,az feltűnt, hogy nem gyakran írok a suliról, vagy a tanórákról. Na most bepótolom. Ma első óra matek volt. Tz-t írtunk, és mint mindig, én voltam az egyik megmentő, a másik Emi. De mivel mi kb egy helyen ülünk, eléggé nehéz volt tovább adni a többieknek a papírlapra lefirkantott válaszokat. Én gyors megcsináltam a saját csoportomat, majd azt leírtam 2 kis cetlire. Emi is így tett. Én neki adtam gyors az egyiket, ő is így tett. Mivel,hogy ő más csoportot írt, legalább nem kellett 2 fajtát írnom. Hátra adtam Ádinak a saját csoportomat, és Tibinek a másikat. Utána ők már úgy osztogatják, ahogy akarják, úgyhogy az óra további részében elővettem Leiner Laura új könyvét, és azt olvastam. Csak arra figyeltem fel, amikor a Kiss tanárnő oda megy Istihez. -Mi az ott a kezedben? -Semmi sincs benne tanárnő-néz rá úgy, mint egy kis angyal. -A másik kezedre gondoltam-bök rá a vonalzójával Isti bal kezére. -Ja az? Semmi. Csak egy papírzsepi.-erre Isti belefújta az orrát, majd a tanárnő elé nyújtotta.-Kéri? Az egész osztály elkezdett röhögni. Páran kihasználták az alkalmat, és a füzetekből keresték a megoldásokat. -Hé mi ez a zaj?Azok füzetek?-fordult oda Timiék felé. Amikor elment mellettem, improvizálnom kellett valamit. Nem kaphatnak egyest, ez adja meg a félévi osztályzat felet. -Tanárnő!-ragadtam meg a karját, ő pedig visszafordult. -Mi van kislányom?-kérdezte szigorúan. Ki kellett valamit találnom gyorsan, hogy mi a gondom, úgyhogy igazat mondtam. -Képzelje el! A Fall Out Boy koncertezni fog a nyáron Magyarországon, és nincs rá pénzem, hogy elmenjek. Kell valamilyen munka, de nem találok, és nekem muszáj ott lennem!-konkrétan,mintha dührohamot kaptam volna, elkezdtem hisztizni. És persze mint jó színész, könnyek csorogtak le az arcomon. Múlt nyáron,vagy 5 órán keresztül gyakoroltam a műsírást. Most jól jött. Amúgy meg nem ennyire vészes az ügy, nem függ tőle az életem, hogy elmenjek, de most nem jutott semmi jobb az eszembe. A lányokról persze elfeledkezett közben a tanárnő. Kiküldött a mosdóba és azzal nyugtatott, hogy majd körbenéz ő is, hátha talál valamilyen diákmunkát,ami jó lenne nekem. A többiek a szünetben agyon dicsértek, és azt mondták, hogy járnom kéne színjátszóra. Ezt majd meggondolom. A többi óra nem volt ilyen érdekes, biológián dogát írtunk. Na itt nekem kellett a segítség. Bioszból mindig kegyelem négyes voltam. Jó, ez nem olyan rossz jegy,de nekem ez számít rossznak. Úgyhogy Hajnitól vártam a válaszokat, mivel neki nagyon jól megy a biológia, és ő amúgy is orvos akar lenni, szóval ő felelt az "ellátásunkért" a biosz tzéknél, dogáknal,felelésekről. Én és Emi pedig a többi tantárgyaknál. Hát, ilyen a stréber átok. Egyébként a biosz dogám 5-ös lett. Köszi Hajni. Ma nem beszéltem Alexxel. Pukkadjon csak. Nem értem mit kell ezen felfújni. Emivel, Rolival és Ádival mentem haza. Többet kéne együtt lógnunk. Nagyon jó így velük. Nem azt mondom, hogy nem jó amikor az osztály többi része velünk van, csak így kevésbé érzem magam feszélyezve. Na ezt se értem, hogy miért van így... Otthon tanultam, majd felnéztem netre. Alex írt, hogy holnap feltétlen beszélni szeretne velem. Na erre kíváncsi leszek... Most megyek és beszámolok a helyzetemről anyunak, hátha tudja, hogy mit tegyek.

Szeptember 30. kedd

Ma angol versenyen vettem részt délelőtt a suliban, ezért nem kellett bemennünk órákra. Ádival, Rolival és Emivel voltam egy csapatban.

-Jól van gyerekek, mindenki menjen a saját csapatához, és kisorsoljuk, hogy ki, melyik állomáshoz fog menni először.

Mi a 3. állomásra mentünk először, ahol egy történelmi szöveget kellett meghallgatnunk, és úgy kitöltenünk egy feladatlapot. Nekem nagyon jól megy a listening, mivel vagy 2 évig éltünk Los Angelesben, ezért én csináltam a feladatot. Persze a többiek is jók, mivel a tanárnő választott ki minket a versenyre. Az egyik állomáson találkoztam Alexékal, úgyhogy odamentem kicsit hozzájuk beszélgetni.

-Hogy megy eddig?-kérdezte tőlem Flóra, az egyik tizenegyedikes.

-Egész jól. Bár az ötödik állomás nehéz volt.

-Jaj oda most megyünk. Gyerünk fiúk! Mindjárt kezdik.-sürgette a srácokat Flóra.

-Au revoir ma chérie.[Viszlát drágám.]-és kezet csókolt. Olyan édes. :3

-Jaj mindjárt hányok.-hallottam Ádám hangját a háttérből.

-Adjak gyógyszert? Van nálam hányinger-csillapító ha kell.-mosolyogtak rám "kedvesen".

-Á már jobb.-nézett velem farkasszemet.

És hozzákezdtünk a feladathoz. Amúgy másodikok lettünk.

Délután Alexxel mentem haza. Egyre jobb vele lenni. A kezdeti bizonytalanságom, mostanra alábbhagyott. Egyre több mindent tudok vele megbeszélni. És egyre jobban megy a francia!

Este fagyi evés közben felnéztem netre. Néztem egypár gyakorlatot, hogy hogyan lehetne kockás hasam, de mivel a kajáról nem mondok le, ezért jó így is. Mivel már régen olvastam, kerestem valami jó könyvet.

Szeptember 23. kedd

Szuper volt ez a nap! Vagyis nem a suli. Az valami szörnyű volt. Írtunk vagy 3 dogát, aztán meg mentünk úszni. De utálom az úszást. De legalább csak ebbe az évben kell menni, jövőre már nem.
Délután átmentem Emivel és Rolival Ádiékhoz playstationozni.
Természetesen nyertem...vagyis nem mindig, de nyertem!
Olyan 4 óra körül Emi és Roli lelépett, úgyhogy Ádival kettesben maradtunk. Próbálom magamba tunkolni, hogy ő csak egy barát, de valahogyan nem megy. Nagyban játszottunk még, amikor anyukája megkért minket, hogy segítsünk neki órát tartani..vagyis táncórát. Kiderült, hogy az édesanyja társastánc tanárnő, és néha Ádi szokott neki segíteni. Úgyhogy, most engem is befogott... Régebben társastáncoltam, de ezt nem sokan tudják rólam. Persze, az anyukája, már az első lépésnél észre vette, hogy táncolok, úgyhogy el kellett nekik mondanom, hogy 5 évig társastáncoltam.
-De azt mondtad, hogy nincs más hobbid a BMX-en kívül-fogta át a derekamat Ádi. Mármint azért fogta át, mivel közben megkezdődött az óra és mi mutattuk meg a kicsiknek, hogy mit kell csinálni.
-Régen volt az már. Amúgy is.. nekem a tánc nem hobbi. Nekem a tánc az életem.
-Hé! Táncol, nem beszél!-mosolygott ránk Ildikó, Ádám anyukája.
Egyébként a délután további része nagyon jó volt. Soha nem volt ilyen jó táncpartnerem, mint Ádi. Kiderült, hogy ő is tanult, az anyukájától táncolni, de azt mondta, hogyha elmondom valakinek, akkor megcsikiz. Én meg vigyorogtam, mint egy vadalma, mivel van egy közös titkom vele. 
Este 7-kor jött el a búcsúzkodás ideje. Hazakísért. És ott olyan törtét...hogy semmi. Semmi nem történt. Nem szeretett belém, nem mondta, hogy szökjünk meg együtt, csak megölelt, adott egy puszit, és azt mondta, hogy holnap találkozunk. Végül is ez is jobb mint a semmi....

Szeptember 9. kedd

Mivel tegnap nem beszéltem Ádámmal, ma bepótoluk. Majdnem egésznap vele voltam. Vagyis velük, mivel Emi Rolival volt, Roli pedig Ádival. Így ma négyesben voltunk. Nagyon sokat nevettünk. A mai nagy sztori pedig én voltam..vagyis Han. Eddig nem is tudtam, hogy szeretik Hant, vagy egyáltalán tudják ki ő, csak akkor tudtam meg amikor Móni visongva újságolta nekünk, hogy felkerült egy új vidi Han blogjára. Ja, igen. Azt elfelejtettem írni, hogy néha szoktam blogolni Hanről. Ott írom ki, hogy milyen versenyem lesz meg oda rakom ki az új táncos vidieimet. -Juj Hanna!! Han új vidit rakott ki!! Tudod ki az? Képzeld még a fiúk is szeretik!-sipította a fülembe Móni. -Ja me' dögös-kiáltotta oda nekünk Miki. -Tényleg bírjátok?-néztem rájuk meglepetten. -Ja. De csak azért, mert a kishúgom állandóan azzal nyaggat, hogy nézzem meg-legyintett Ádi. -Ja meg bele vagy esve-röhögte ki Beni. -Nem is! Ez hülyeség! -Ja azért van annyi vidi arról a csajról a telódban-égették tovább a srácok. -Tényleg vannak vidieid róla?-mosolyogtam mint egy vadalma. -Nem nincs-rázta a fejét. -Akkor muti-nyúltam a kezében levő telefonhoz. -Nem-emelte felt, hogy ne érjem el. De arra nem gondolt, hogy a mellette levő székről, ha ráállok simán elérem, úgyhogy felpattantam rá és kikaptam a kezéből. Ám a menekülésre nem gondoltam, úgyhogy Ádám csak megfogott a derekamnál fogva és a kezében kivitt a folyosóra. -Hé! Tegyél le! Bár így tök kényelmes. Ja és srácok-szóltam a többieknek akik közben kijöttek utánunk és végig röhögték a produkciónkat-tényleg vannak vidik. -Na add ide-tett le Ádi és kapta ki a kezemből a telefonját. -Am hallod ez nem gáz..az én telefonom tele van egy csomó Pete Wentz képpel-suttogtam neki, miközben visszamentünk a terembe. -Tényleg?-röhögött ki. -Hé nem röhög, együtt érez! -Jó bocs. Otthon tanultam, majd felnéztem netre. Ma Emi Rolinál volt, szóval mindketten offline voltak. Inkább kinyomtam a gépem és befejeztem az Öreg halászt.

Szeptember 2. kedd

Második nap az új suliban. Szívesen beteget jelentettem volna, de akkor tuti, hogy nem fogok tudni beilleszkedni, szóval nagy levegőt vettem és kiléptem az ajtón. Mivel jó idő volt (és szerencsére közel lakok a sulihoz) gyalog mentem. Amikor beléptem a terembe, a többiek már nem tűntek olyan ellenségesnek mint tegnap. Leültem az asztalomhoz, majd elkezdtem rajzolni. Nem figyeltem nagyon semmire se, mivel zenét hallgattam, amikor valaki megállt mellettem.

-Hallod, ez nagyon jó!-hallottam egy egérszerű hangot mellőlem, és felnéztem. -Köszi-mondtam vigyorogva. -Egyébként Bara Mónika vagyok-kezdte a bemutatkozást, majd odahívott egy másik lányt is.- Nézd milyen jó Hajni!! -Juj ez tényleg baro..de mi ez? -Green Day-nek a logója-mosolyogtam zavaromban,amikor meghallottam a csöngőt. -Majd szünetben gyere oda hozzánk oké? Egy csomóan bírják az osztiban a Green Dayt, bizti lesz közös témánk-mondta Hajni, amikor belépett az ajtón a tanár. -Kovács kisasszony tessék helyre fáradni. Horváth kisasszony, tudom magácska új,de legyen szíves elpakolni az asztaláról az oda nem illő tárgyakat!-nézett a kipakolt svédasztalomra(na igen, amikor rajzolok, akkor szeretek enni...bár mikor nem?) -Természetesen tanár úr-habogtam miközben besöpörtem a cuccokat a táskámba. Persze vagyok olyan béna, hogy kiestek a rajzaim a táskámból, úgyhogy még azokat is fel kellett szednem. A tanár csak nézte a szenvedésemet amikor megszólalt. -Egyébként igen tehetséges rajzos magácska, úgyhogy ha van kedve látogasson el a szerdánként tartott rajzszakkörömre. Szeretettel várjuk a művészlelkeket. Meglepődtem azon amit mondott, de örültem neki, hogy legalább nem haragítottam magamra egy tanárt már a második napon. Még mindig volt a földön jó pár rajzom úgyhogy igyekeztem összeszedni őket, amikor a srác, aki a hátam mögötti padban ül segített őket felszedni. -Tényleg jól rajzolsz-fúrta mély kék szemét az enyémbe. -Köszi-dadogtam mint egy félőrült. -Egyébként Ádámnak hívnak-nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen a földről, amikor már az összes cuccom a táskámban volt. -Hanna-fogtam meg a kezét, hogy felsegítsen, miközben elvesztem gyönyörű tekintetében. Ez így mind szép és jó volt, csak közben óra volt szóval gyorsan a helyemre ültem, és próbáltam a művészettörténelem órára figyelni, ami egyébként nem ment túl könnyen. Nem azért,mert nem volt érdekes az anyag,vagy mert, hogy Kállai tanár úr nem magyarázott elég figyelemfelkeltően.. Ez sokkal egyszerűbb volt. Azt hiszem belé estem. Nem tudom hogy csináltam, de sikerült. Sikerült beleesnem a suli egyik legmenőbb srácába(mint utóbb kiderítettem) Bravó nekem! Óra után odamentem a lányokhoz,összesen az osztályban 6 lány van(most hiányzik egy lány, úgy tudom) Mindegyiknek bemutatkoztam..ők is elmondták a nevüket,de annyira egyformák, hogy nem igazán tudtam megjegyezni, hogy ki-ki. Hátha a hiányzó lánnyal jobban megtalálom a hangot mint velük. Jó nem vagyok telhetetlen, legalább nem vagyok egyedül, de én inkább fiúsabb lány vagyok..szívesebben beszélgetek filmekről, zenékről, színészekről, sportokról, mint pasikról, ruhákról meg egyéb marhaságokról. Nap végén elköszöntem többiektől és hazaindultam. Tanulás után felnéztem netre, és amit láttam, azon kicsit meghökkentem..30(!!) barátnak jelölésem volt. Az osztálytársaimon kivűl(ami 14 személy,mivel hiányzik egy lány, s ő nem ismerhet még) bejelöltek 16-an. Mindannyian a Szent István Gimibe járnak..úgy látszik hogy a lánycsapat, ahova kerültem, elég menőnek számít a suliban, szóval így engem is jelölgetnek. Visszajelöltem mindenkit, majd elmentem olvasni az Öreg halászt.