Ma angol versenyen vettem részt délelőtt a suliban, ezért nem kellett bemennünk órákra. Ádival, Rolival és Emivel voltam egy csapatban.
-Jól van gyerekek, mindenki menjen a saját csapatához, és kisorsoljuk, hogy ki, melyik állomáshoz fog menni először.
Mi a 3. állomásra mentünk először, ahol egy történelmi szöveget kellett meghallgatnunk, és úgy kitöltenünk egy feladatlapot. Nekem nagyon jól megy a listening, mivel vagy 2 évig éltünk Los Angelesben, ezért én csináltam a feladatot. Persze a többiek is jók, mivel a tanárnő választott ki minket a versenyre. Az egyik állomáson találkoztam Alexékal, úgyhogy odamentem kicsit hozzájuk beszélgetni.
-Hogy megy eddig?-kérdezte tőlem Flóra, az egyik tizenegyedikes.
-Egész jól. Bár az ötödik állomás nehéz volt.
-Jaj oda most megyünk. Gyerünk fiúk! Mindjárt kezdik.-sürgette a srácokat Flóra.
-Au revoir ma chérie.[Viszlát drágám.]-és kezet csókolt. Olyan édes. :3
-Jaj mindjárt hányok.-hallottam Ádám hangját a háttérből.
-Adjak gyógyszert? Van nálam hányinger-csillapító ha kell.-mosolyogtak rám "kedvesen".
-Á már jobb.-nézett velem farkasszemet.
És hozzákezdtünk a feladathoz. Amúgy másodikok lettünk.
Délután Alexxel mentem haza. Egyre jobb vele lenni. A kezdeti bizonytalanságom, mostanra alábbhagyott. Egyre több mindent tudok vele megbeszélni. És egyre jobban megy a francia!
Este fagyi evés közben felnéztem netre. Néztem egypár gyakorlatot, hogy hogyan lehetne kockás hasam, de mivel a kajáról nem mondok le, ezért jó így is. Mivel már régen olvastam, kerestem valami jó könyvet.
