Rég vesztem már össze valakivel...most sikerült.
Reggel jó hangulattal keltem fel, mert ma nem irtunk dogát, és elmaradt az utolsó két óra, szóval egy laza 5 órás nappal kezdeni a hetet nem egy megerőltető feladat. Alexxel szoktam mostanában suliba jönni, szóval csak gyors ledobtam a táskám a terembe és átmentem az ő osztályába. Egész jó fejek ott a srácok. Megismerkedtem a lányokkal is, és egész jól kijövök velük. Elhívtak magukkal suli után fagyizni. :3
Csöngettek, úgyhogy gyorsan átrohantam a termünkbe, abban bízva, hogy még nem ért be tanár. Szerencsére még nem, úgyhogy leültem a padomba és előpakoltam a cuccaimat.
-Hanna kisasszony!-szólt a tanár, aki éppen akkor ért be a terembe.- Megkérhetném rá, hogy csöngetés után ne rohangáljon a folyosón? Egyébként is, miért volt odakint?-már épp mondtam volna valamit, amikor Ádi megszólalt a hátam mögül.
-A túlvilágon volt-mondta szúrósan mire az egész osztály felröhögött.
-Mi bajod van?-fordultam hátra hozzá, amikor a tanár előre ment a tanári asztalhoz.
-Mi lenne? Csak jó kedvem van.-mosolygott rám.
-Legyen, csak ha lehet, akkor távolabb tőlem. Kösz.-mosolyogtam vissza rá gúnyosan...velem csak ne szórakozzon!
Szünetekben Emivel szoktam lenni, hogy azért ne hagyjam mindig magára. A téma már megint ugyanaz volt. A Fall Out Boy-nak lesz egy koncertje Magyarországon a nyáron és arra szeretnénk elmenni, és arra kéne valahogyan pénzt szerezni, de még nem tudjuk, hogy hogy.
Órák után kimentem az udvarra, hogy megvárjam Alexékat, amikor Emi és a fiúk kijöttek az ajtón.
-Hé Han! Jössz velünk?-kiabált nekem Emi.
-Hagyjad..úgyis a csigaevővel megy..-szólt halkan Ádi, de mivel nem vagyok süket, ezért meghallottam.
-Mi bajod van Ádám?-mentem oda közelebb hozzájuk.
-Ááá semmi.-legyintett.
-Ja látom..na halljam!-néztem a szemébe.
-Úgy értem semmi olyan, ami rád tartozna.-röhögött erőltetetten a képembe.
-Nevetségesen viselkedsz ugye tudod? Mi bajod van velem?
-Mondom, hogy semmi.
-Csak ezt tudod mondani, hogy semmi?
-Te meg csak azzal a féreggel tudsz lenni?-kérdezte, miközben egyre nagyobb lett körülöttünk a tömeg. Hát igen, ha vita van, arra mindenki kíváncsi..
-Milyen féreggel, ha? Komolyan nem értelek.
-Én se téged..-és azzal elsétált.
-Mi az kicsim?Minden rendben?-kérdezte Alex, amikor odaértek hozzánk.
-Aha..menjünk-sóhajtottam és próbáltam visszafojtani a könnyeimet.
A délután további része egyébként klasszul telt, de egész végig az járt a fejemben, amit Ádám mondott, hogy nem ért engem. Mért ne értene? Ez meghülyült. Emi nincs fent, hogy megdumálhassam vele, hogy ez mi volt, mással pedig nem tudom. Még Alexxel sem. Pedig nem erre való egy barát? Úgy látszik nem. Már megint egyedül vagyok...
