2014. március 29., szombat

Szeptember 28. vasárnap

Szombaton kora reggel indultunk kisbusszal. Eléggé rosszul voltam, mivel a buszon állandóan rosszul vagyok
plusz nagyon izgultam a verseny miatt, úgyhogy bevettem egy gyógyszert, de attól úgy elálmosodtam, hogy vagy 2 órát aludtam. 
-Ne ébresszük fel, majd felébred, ha mosdóba kell mennie-hallottam egy hangot valahonnan a távolból.
-Á már biztos éhes-szólt egy másik.
-Ez igaz tényleg éhes vagyok-szólaltam meg elég rekedtes hangon úgy, hogy még be volt csukva a szemem.
-Na kicsim jobban vagy?-kérdezte félve anya.
-Ühüm..csak egy kérdés. Hol vagyok?-ültem fel, majd kinyitottam a szemem.
-Egy autópályán Budapest felé.
-A verseny Veszprémben lesz. Mért megyünk Pestre?
-Jaj kicsim elfelejtetted? A ruhádért.-világosított fel anya, mivel elfelejtettem, hogy a ruhámat még nem varrták meg..vagyis megvarrták, csak elfelejtették elküldeni, szóval most nekünk kell érte menni.- Meg amúgy is, ezen az úton hamarabb Veszprémbe érünk.
-Nekem mindegy, csak együnk valamit.
Szerencsére a ruhámat megkaptam, és jó is volt rám, nem úgy mint egy éve..Múltkor az volt, hogy akkor is "elkeveredett" a ruhám és a fellépés előtt mentünk érte, de nem volt jó rám. Úgyhogy jöhetett a b terv, és egy fekete topban, és kis nadrágban kellett kimennem. Jó, nem befolyásolta a helyezésemet, de nagyon feszengtem benne. 
Emivel boldogítottuk anyumékat, amikor megállás nélkül kornyikáltuk Christine Grimmie számait.
Amikor végre odaértünk természetesen várni kellett vagy 2 órát, de 16:00 helyett 18:00-kor kerültem sorra. De imádom a versenyeket! De, első lettem kortárs  kategóriában.
Egyébként a buszban megcsináltam a hajam és a sminkem, Emi nézett is nagyokat, hogy hogyan tudom kb 15 perc alatt így megváltoztatni a külsőmet, de az már a rutin miatt van. És így nézek ki amikor rajtam van a paróka :DD






Mivel nem akartunk nagyon későn hazaérni, ezért Budapestre mentünk, ahol Emi nagyszüleinél aludhattunk. De rég voltam Budapesten! Jól van, szombaton is voltam, de csak átutazóban. Olyan 9 fele Emivel elmentünk sétálni, és persze enni. Ki nem maradhat az evés. A fiúkat felhívtuk a gyorskajárdából. Nekik azt mondtuk, hogy Emi nagyszüleihez jöttünk látogatóban. Végül is ez részben igaz, szóval nem hazudtunk.
Vasárnap, vagyis ma, pedig már korán elindultunk, szóval már 10-re otthon voltunk. Megtanultam, majd Alexxel találkoztam. Majdnem olyan érzés vele lenni, mint régen Párizsban. De csak majdnem...