-Hé szöszi. Mi a baj?
-Semmi....
-Aha.. látom rajtad. Valaki megbántott? Talán...hogy is hívják...a barátod tudod..
-Alex?-kérdeztem furán.
-Ja ő.
-Nem..nem bántott meg-mondtam sóhajtva-össze vagyok zavarodva.
-Na mondjad mi a baj. Haverok vagyunk. Tudod!-mosolygott rám kedvesen.
-Ja, haverok-mondtam keserű mosollyal.
-Hani jössz?-kérdezte Alex(franciául) aki éppen akkor ért be a terembe.
-Oui. Szia Ádi-intettem oda.
Hazafele sétáltunk Alexxal. Rájöttem(újra), hogy Ádival sose fog működni. Most itt van Alex. Vele kellene boldognak lennem. És vele is leszek boldog.
Közösségin megváltoztattam a státuszom kapcsolatbanra, és kiraktam egy képet, amin Alexxal vagyok.
-Jó lesz ez-gondoltam magamban, majd elmentem olvasni.
Ma pedig nagyban készültem a holnapra. Mivel holnap megyek Veszprémbe Emivel és anyuékkal. Nem vonhatta el semmi sem a figyelmemet! Még Alex se!
A mai nap Humor Heroldja Tomi volt, aki biosz órán szórakozott kicsit a tanárnővel.
-Szóval gyerekek! A legyek azok lassítva látják, azt amikor le akarjuk csapni őket, ezért tudnak olyan gyorsan elrepülni-világosított fel minket Orosz tanárnő.
-Szóval akkor a legyek jedik?-kérdezte "okosan" Tomi.
Az osztály egy része felröhögött, Mara pedig a fejét fogta, hogy milyen hülye bátyja van.
Délután táncoltam kicsit, most nem kísért el Emi, egyrészt, mivel elterelte volna a figyelmemet, másrészt, most Rolival mentek moziba.
Kitaláltam egy új táncot, amit most először fogok előadni az egyik kedvenc számomra.
Remélem jól fog sikerülni, és sikerül majd átadnom a közönségnek azt, amit érzek...
