Suliba beérve minden tökre normális volt. Elkezdődött az első óra. Ott se volt semmi különös. Aztán az ofő bejött hozzánk, hogy tudjuk-e hogy a 11/b osztályba jött egy új diák, vagyis cserediák(mivel a sulink cserediákprogramban van egy francia sulival) Mint kiderült, hogy az én régi sulimmal van cserediákprogramban, és ezért jöhettem át. De amikor én jöttem Szegedre, senki se ment a helyemre, mivel egy kirúgott diák helyére kerültem. Na, de a mostani helyzet más. Cserediákprogramban vesz részt egy 11/b-s srác, és a helyére jött egy másik, Alex a neve. Itt még nem is gyanakodtam, nem is figyeltem nagyon oda. De ebédszünetben nagyon megörültem. Éppen kint ültünk a padon, ettük, beszélgettünk, amikor kinyílt az ajtó és kilépett ki rajta? Az én Alexem..mármint nem az enyém hanem, úgy értem, hogy..na ebbe már én is belegabalyodtam. Szóval, tavaly egy francia suliba jártam Párizsban, ahol volt egy Alex nevű srác, akibe bele voltam zúgva. Majdnem lett köztünk valami, de mivel elköltöztünk, nem jöttünk össze. Most pedig ott állt velem szemben. Én mint egy hülye, felpattantam és a nyakába ugrottam. Elkezdtem franciául hadarni, hogy de rég láttam, hogy hogy itt van, meg minden, amikor olyan történt, amit már vagy 1 éve vártam. Megcsókolt!
Emit hazafele menet avattam be mindenbe. Kicsit meglepődött, de örült neki. Csak egy a fura...este volt időm gondolkodni... Nekem nem szabad gondolkodnom, mert megőrülök tőle! Nem éreztem a csók közben azt, amit kéne. Mármint nem voltak pillangók a gyomromban, nem hullámzott a mellkasom, még a szívem se vert hevesebben. Nem volt olyan, mint amikor Ádámmal vagyok. Olyannak kellene lennie nem? Ilyen kételyek között próbáltam elaludni.
