Október 12. vasárnap

Reggel, amikor felkeltem, nem hittem a szememnek. Nem volt gipsz a lábamon...az egészet csak álmodtam! Gyorsan lefutottam anyuhoz, hogy elmeséljem neki, milyen baromságot álmodtam, amikor a nappaliban megpillantottam 2 tigrist és egy elefántot. Most vagy cirkuszi vállalatba kezdtünk, vagy ez egy álom. Én szívesebben választanám a cirkuszt, de nem hiszem, hogy ez a valóság. Mivel tudtam, hogy álmodok odamentem Plüssflitterkéhez,(Így neveztem el. Cuki, nem?) az elefánthoz és megpróbáltam felülni a hátára. Mivel, hogy álmodok, egy ugrással rajta voltam. Kirepültünk(!!) a házból és elindultunk. Hogy hová? Azt én se tudtam meg, csak akkor, amikor egy ház elé érkeztünk. Ott letett Flitti és elrepült. A repülő elefánt után néztem és azon gondolkodtam, hogy de abszurd lenne, ha kiderülne, hogy ez a valóság. Csak akkor néztem fel a bambulásból, amikor meghallottam, hogy valaki énekel. A hang irányába néztem, és Ádit láttam meg gitárral a kezében egy egyszarvún, a háta mögött egy kastély állt, a kastély oldalánál pedig egy vattacukorárus. Nem, nem azon döbbentem le, hogy ilyen jó hangja van vagy az álmomban vagy igazából is Ádámnak, és nem is arra gondoltam, hogy mit keres itt egy bazinagy kastély a Kondor ház helyett, hanem arra, hogy de ennék egy kis vattacukrot, és hogy haza akarom vinni az egyszarvút, akinek a neve Muffin lett mindeközben. Mennyi altatógázt kaptam én még pénteken, hogy ilyeneket álmodok? Ilyen nincs sokszor, hogy láthatok egy egyszarvút és a rajta ülő tökéletes hangú Ádámot, aki még akkor is játszott, amikor megpöcköltem a vállát, hogy ráhagyhatja. 
-Hé! Ádi! Itt vagy? Jó, hülye kérdés, ez csak az agyam szüleménye, de hahó!
De ő csak énekelt tovább.
-Ádii! Bár ez egy egész jó szám...ne hagyd abba!
-Szia szépségem!-hagyta abba az éneklést.
-Ez most komoly? Amikor már azt akarom, hogy énekelj, akkor abbahagyod?
-Igen.-bólintott egy kis idő után.
-Sose fogom megérteni az embereket.
-Mit szeretnél szépségem?
-Hogy ne hívj így!-néztem rá mérgesen.
-Bármit Han.-felelt kísérteties hangon, és annyira megijedtem azon, hogy Hannek hívott, és hogy visszhangzott az a szó hogy Han, és minden egyes visszhang mélyebben csengett, mintha a föld mélyéről a gonosz mondta volna.
Kipattant a szemem és tudomásul vettem, hogy ez mind csak álom volt. Igaz, örültem volna, hogy van egy egyszarvúm, de kihagytam volna azt a kísérteties hangot, ami miatt, még most is hevesen dobog a szívem.. Ja, és megéheztem vattacukorra!!!!
Oldalra néztem és láttam, hogy van 3 nem fogadott hívásom Áditól. Ja, szóval azért volt az álmomban, mert akkor hívott, nem mellesleg így visszagondolva, az a csengőhangja, amit énekelt. De, hogy miért hívott szépségemnek és Hannek, az örök rejtély marad. Gondoltam visszahívom és leoltom, hogy miért hív ilyen korán, amikor észrevettem, hogy délután két óra van(!!) Így elaludtam volna? Most már komolyan megkérdezem anyut, hogy mennyi morfiumot adhattak be nekem.
-Szia Hani! Hogy vagy?-hallottam Ádi hangját a telefonomból.
-Jól..csak marhaságot álmodtam. Egyébként most ébredtem fel.
-Tényleg? Mikor feküdtél te le tegnap aludni? Buliztál vagy mi?-röhögött fel kedvesen. De jó lett volna, ha itt van mellettem. Nem, nem azért, mert annyira hiányzik, vagy vágyom a társaságára, simán csak szívesen adtam volna neki egy zsibit.(a zsibi hirtelen ütés, ami zsibbadást okoz.)
-Nem, csak gondolom túl sok morfiumot adtak be nekem.
-Az cink.
-Ja..amúgy te mit csinálsz?-érdeklődtem kedvesen, mert azért csak ott van az illem, akkor is, amikor éppen szét akarom verni a másikat.
-Filmezek..és unatkozok. Átugrassz?-kérdezte szemtelenül.
-Most már tényleg beverek neked egyet.-röhögtem fel.
-Na azt megnézném-röhögött most már ő is.
-Amúgy átjöhetnél.
-Jajajajaj neeem..a végén még leütsz.
-Ja a gipsz az nagyot csap. De most komolyan. Én is unatkozok, és ma Emi se jön, mert Rolival lesz.
-Oké. Kaja után ott leszek. Kb 1 óra.
-Mit eszel te? Öt fogásos vacsorát?
-Nem. Mert most ebéd van, nem vacsora.
-Na jól van egyé. És gyere. Sziaa.-vigyorogtam mint a vadalma.
-Szia Hani.
De fura. Másodszorra hívott úgy, hogy Hani. Pedig eddig mindig Hannának hívott...Hé! Az i kicsinyítő képző! Nem vagyok bénább attól még, hogy gipszben vagyok. Jól van kicsit ügyetlenebb vagyok..de nem annyira!
-Han! Szia. Hallottam, hogy telefonálsz úgyhogy gondoltam bejövök.-ült le mellém Noel, a kisöcsém.
-Szia. Na gyere közelebb kicsit, mert nem érlek el.-odafeküdt mellém, az ágyra. Noel még csak 8 éves, most kezdte a sulit. Remélhetőleg ő egy helyen járhatja majd ki...
-Ajjj ne szoríts már.
-Pedig olyan jó téged ölelgetni.
-Tudom Han. De attól még ne!-nézett rám szúrósan- Amúgy, hogy van a lábad?
-Sehogy. Nem tudok vele semmit se csinálni, és nem is fáj....Voltaképpen nem is érzem..ott van még?-röhögtem fel.
-Ühüm itt van.-nézett be Noel a takaró alá.
-Jól van te kis felfedező.-simítottam ki a haját az arcából-Szólnál Anyunak, hogy felkeltem, és hogy jöjjön ide?
-Persze.-és ezzel kirohant.
 De utána rohantam volna, hogy addig csikizzem, ameddig rá nem unok..de nem lehetett. Most nem.
-Felkeltél? Épp időben.-mosolygott rám kedvesen anyu az ajtóból.
-Aha, mint látod. A doki mennyi morfiumot adott nekem?
-Miért?
-Mert egy, sokat aludtam, kettő hülyeséget álmodtam..
-Nem tudom kincsem. Mit szeretnél ma csinálni?
-Nem rég hívott Ádi és feljön filmezni. Ő unatkozik, és én is, ezért inkább együtt unatkozunk!-mosolyogtam rá, kicsit se boldogan.
-Na ez nagyon jó drágám!
-Mi a jó? Hogy nem tudok járni csak azokkal a bigyókkal? Vagy talán az, hogy unalom az egész életem?
-Jaj kicsim. Nem unalom az életed!
-Ja, akkor nem volt, amikor megsérültem...inkább unatkoztam volna aznap itthon, egyedül, egészségesen, mint most és így..
-Sajnos kicsim nincs időgépem, hogy ezt visszacsinálhassuk. Segítsek elkészülni?
-Mihez?
-Mikor jön Ádi?
-Őő köbö-pillantottam az órámra- Juj! fél óra múlva. Siessünk.

-Mizu Csipkerózsika?-állt a ajtómban Ádám.
-Mi? Te vagy a szőke herceg, aki megment egy tüskétől? A jótündérkeresztanya szerintem vak.-röhögtem fel-Na bejössz már? Vagy ott fogsz állni még órákig? Tőlem nyugodtan, csak a végén, még  teneked is ezeket a vackokat kell használnod.-böktem a mankók felé-Amúgy lementem volna hozzád ajtót nyitni, csak épp nem volt nálam a repülőszőnyegem.-néztem rá "bűnbánóan".
-Anyukád mindjárt hoz fel kaját.-terelte el a témát. Amit köszönök neki, mert ha tovább ostromlom magam, a végén még sírva fakadok.
-Na pont ezért szeretem ha vendégem van.
-Miért?-ült le az egyik babzsákfotelomba Ádi, majd felém fordult.
-Mert akkor több kaját kapok.-röhögtem fel.
-Gyerekek! Hoztam egy kis kólát és chipset.
-Köszi anyu.-szóltam oda neki, majd megpróbáltam feltápászkodni az ágyról, mire mindketten odapattantak hozzám.
-Héhé mit csinálsz? Megütöd magad!-karolta át a derekamat Ádi.
-Nyugi, attól még tudok járni. Itt vannak ezek is.-fogtam a mankókat a kezembe.
-Hova mész?-hagyta rá Ádi.
-Londonba. Szerinted? A babzsákfotelbe. Onnan kényelmesebb filmezni.

-Na, mit szeretnél nézni?-kérdezte végül Ádi, amikor már elhelyezkedtem a fotelben és anyu is otthagyott minket. 
-Őő nem tom. Nekem mindegy. Te?
-Most nincs filmezős hangulatom.-legyintett.
-Ja..már értelek. Azért jöttél át filmezni, mert nem szeretnél filmezni. Logikus.-röhögtem fel- Na akkor mit szeretnél csinálni, te szőke herceg?-cukkoltam.
-Van PlayStationod?-ámuldozott.
-Ja. Év elején mondtam is. Hol jártál te akkor?
-Épp azon gondolkozhattam, hogy milyen lenne az amikor nem pörögsz annyira.
-Mi?
-Hiperaktív vagy. Az látszik rajtad. És most, hogy nem tudsz ugrálni,mozogni, mert korlátozva vagy...még így is pörögsz.-röhögött fel, mire adtam neki egy zsibit-Hé ez mi volt? Á ez fáj.-röhögött tovább.
-Zsibi.
-Az úgy oké, de miért kaptam?
-Csak úgy. Megérdemelted.-néztem rá mosolyogva-Na játszunk?
-Őő mit?
-Barkochbát...szerinted? PlayStation.-mutattam a készülék felé, mire bekapcsolta.
Ádi nálunk maradt este 8-ig. Kicsit se zavarta, hogy sötét van, az se, hogy holnap suli és szinte semmilyen házija nincs kész. Vagyis elmondása szerint nincs is házi. Ilyenkor szoktam feltenni azt a kérdést, hogy osztálytársak vagyunk mi? Mert van egy rahedli házi, amit még én se csináltam meg. De nem is kell, mert erre a hétre kiírt az orvos. Haha. Bár szívesebben mennék suliba, mint ez. Nem, nem vagyok stréber! Ez tényleg olyan rossz, hogy ha lehet, akkor inkább a sulit választanám. Lefekvés előtt még beszéltem egy kicsit Emivel, majd lefeküdtem aludni. Ahhoz képest, hogy nem mozogtam, nagyon fáradt voltam. Úgyhogy jóééjt!:*

Október 5. vasárnap

Hullafáradtan keltem fel ma reggel. A tegnapi nap nagyon jó volt. Amióta Alexxel együtt vagyok nem éreztem magam ennyire önfeledten, mint a hétvégén. Tegnap Eminél aludtam...vagyis aludnunk kellett volna.
Jó tinik révén végig beszéltük, filmeztük, neteztük az éjszakát. Reggel 5-kor az ágy hívogatóan "intett" szóval mentünk aludni. Délben keltünk fel, de akkor is azért, mert a bundás kenyér illatának nem lehet ellenállni.
Délután kimentünk BMX-ezni Emivel. Ott találtuk a fiúkat. Többen boldogan fogadtak, csak Ádám volt olyan ellenséges velem. Még mindig nem értem, hogy mi van vele.
-Na mi az? Párizs nem ér rá?-kérdezte szemtelenül.
-Párizs megvár..-legyintettem mire mosolyogva bólintott. Onnantól kezdve kicsit kedvesebb volt.-Amúgy mizújs? Mostanában alig beszélünk..-nézem rá bűnbánó arccal.
-Na vajon miért?-tettetett meglepetéssel mosolygott, mire beleöklöztem a vállába.-Elfelejtettem, hogy csontos a kezed..-mondta sziszegve.
-Ez főben járó bűn.-mosolyogtam rá, majd elindultam-Ugratunk is, vagy csak dumálunk?-szóltam vissza a vállam felett.
-Megyek.-mondta, majd utánam jött.
Ádival végre normalizálódott a helyzetünk. Lehet az volt a baja, hogy elhanyagoltam őket, mivel legtöbb időmet Alexxel töltöttem. Mostmár oda fogok figyelni erre. -Egyébként a tizenegyedikesek nem szeretnek BMX-ezni.-mondtam a többieknek, amikor leültünk kajálni. -Nem szeretnek? Ezt hogy nem lehet szeretni?-szólalt meg szörnyülködve Isti. -Én sem értem. Ők jobban szeretnek deszkázni. Csak az a gáz, hogy én nem tudok.-nézek rájuk kínosan. -Nem tudsz?-esett le az álla Ádinak. -Nem. Eddig még nem próbáltam. -Ezt pótolnunk kell.-szólalt meg egy kis idő múlva, majd elviharzott. Kb 10 perc múlva visszajött 2 gördeszkával. -Ez a tied tessék-nyújtotta felém a rózsaszínkerekűt. -Mi van?-néztem rá megdöbbentem. -Gyere-nyújtotta a kezét majd kicsit arrébb mentünk. Ráállított a deszkára, és megfogta a derekamat. Az érintésétől a szíven hevesebben kezdett dobogni. Mi történik velem? A történet vége az, hogy nem igazán megy a deszkázás. Rajta maradok, de csak ennyi. A többiek azt mondják, reménytelen eset vagyok. Mindenesetre megtarthattam a deszkát Áditól azzal a feltétellel, hogy össze ne törjem magam, és hívjam ha deszkázni akarok. Tök édi. Azt hiszem megfogadom a tanácsát. Ma tanultam, majd felmentem netre. Feltöltöttem pár képet a közösségire. Csak kimentem egy percre inni, és mire visszaértem, már 30-an lájkolták őket. Hát oké...most már megyek aludni, mert holnap suli.
Itt vannak a képek: 

Emivel jáót éreztünk:D

Ádival:3333

Gördeszkaaa...:)))

Szeptember 28. vasárnap

Szombaton kora reggel indultunk kisbusszal. Eléggé rosszul voltam, mivel a buszon állandóan rosszul vagyok
plusz nagyon izgultam a verseny miatt, úgyhogy bevettem egy gyógyszert, de attól úgy elálmosodtam, hogy vagy 2 órát aludtam. 
-Ne ébresszük fel, majd felébred, ha mosdóba kell mennie-hallottam egy hangot valahonnan a távolból.
-Á már biztos éhes-szólt egy másik.
-Ez igaz tényleg éhes vagyok-szólaltam meg elég rekedtes hangon úgy, hogy még be volt csukva a szemem.
-Na kicsim jobban vagy?-kérdezte félve anya.
-Ühüm..csak egy kérdés. Hol vagyok?-ültem fel, majd kinyitottam a szemem.
-Egy autópályán Budapest felé.
-A verseny Veszprémben lesz. Mért megyünk Pestre?
-Jaj kicsim elfelejtetted? A ruhádért.-világosított fel anya, mivel elfelejtettem, hogy a ruhámat még nem varrták meg..vagyis megvarrták, csak elfelejtették elküldeni, szóval most nekünk kell érte menni.- Meg amúgy is, ezen az úton hamarabb Veszprémbe érünk.
-Nekem mindegy, csak együnk valamit.
Szerencsére a ruhámat megkaptam, és jó is volt rám, nem úgy mint egy éve..Múltkor az volt, hogy akkor is "elkeveredett" a ruhám és a fellépés előtt mentünk érte, de nem volt jó rám. Úgyhogy jöhetett a b terv, és egy fekete topban, és kis nadrágban kellett kimennem. Jó, nem befolyásolta a helyezésemet, de nagyon feszengtem benne. 
Emivel boldogítottuk anyumékat, amikor megállás nélkül kornyikáltuk Christine Grimmie számait.
Amikor végre odaértünk természetesen várni kellett vagy 2 órát, de 16:00 helyett 18:00-kor kerültem sorra. De imádom a versenyeket! De, első lettem kortárs  kategóriában.
Egyébként a buszban megcsináltam a hajam és a sminkem, Emi nézett is nagyokat, hogy hogyan tudom kb 15 perc alatt így megváltoztatni a külsőmet, de az már a rutin miatt van. És így nézek ki amikor rajtam van a paróka :DD






Mivel nem akartunk nagyon későn hazaérni, ezért Budapestre mentünk, ahol Emi nagyszüleinél aludhattunk. De rég voltam Budapesten! Jól van, szombaton is voltam, de csak átutazóban. Olyan 9 fele Emivel elmentünk sétálni, és persze enni. Ki nem maradhat az evés. A fiúkat felhívtuk a gyorskajárdából. Nekik azt mondtuk, hogy Emi nagyszüleihez jöttünk látogatóban. Végül is ez részben igaz, szóval nem hazudtunk.
Vasárnap, vagyis ma, pedig már korán elindultunk, szóval már 10-re otthon voltunk. Megtanultam, majd Alexxel találkoztam. Majdnem olyan érzés vele lenni, mint régen Párizsban. De csak majdnem...

Szeptember 14. vasárnap

A mai nap főpontja az volt, amikor ebéd közben megcsörrent a telefonom. Emi volt az, aki visongva újságolta, hogy kapott egy gyönyörű szép nyakláncot, Rolitol, az egy éves évfordulójukra. Mivel nem érhetett rá hétfőig, eljött hozzám olyan 4 óra fele,hogy megmutassa. Igaz, közben megnéztünk egy filmet, karaokéztunk is(mindkettőnknek egész jó hangja van, szóval anyumék még örültek a zenének) és így nálunk ragadt este 8-ig. Vacsi után felnéztem közösségire és egy körüzi várt engem. Ez meglepett. Hajni írt, hogy vigyünk holnapra piros pólót. Azt nem árulta el, hogy miért, de ha ennyire fontos neki, akkor viszek. Már csak anyut kéne megkérnem, mielőtt elalszik, hogy keressen ki nekem egy felsőt, mivel én sose találok semmit se. Hallom, hogy már mossa a fogát, szóval sietek. Jóéjt nekem:3