Itthon. Már 3. napja. Tegnap Emi nézett be hozzám pár percre, mások nem is. Ádi még nem is jött meglátogatni, mióta suli van. Nem, nem mintha hiányolnám, nem is várom el, hogy körülöttem ugráljanak, de jól esett volna, ha egyik nap benéz. Igaz, nem szeretem, ha így lát...gyengének, kiszolgáltatottnak. Talán pont ezért nem jön, hogy ne hozzon kellemetlen helyzetbe, mivel tudja, hogy milyen rosszul érint, ha nem vagyok a dolgok magaslatán... vagy csak nem érdekli, hogy mi van velem. Áh nem érdekel! Van nagyobb gondom is. Meg kéne gyógyulnom valahogyan. De amíg kitalálom, hogy hogyan kéne gyorsabban felépülnöm, addig nézem az új kedvenc sorozatomat. A Glee-t. Ki gondolta volna, hogy ennyire leköt? Egy nap alatt megnézek fél évadot, annyira jó! Csak ezzel az a baj, hogy nemsokára végignézem. Majd max előröl kezdem.
-Kicsim. Vendégképes vagy?-szakította félbe a gondolataimat anya.
-Mennyi az idő?
-Fél 3.
-Gyorsan eltelt a nap. Ez fura. Öm..mindjárt jöhet..ki is jön?-kaptam fel gyorsan magamra egy normális pólót. Hülye leszek mutatkozni bárki előtt is az alvós, Mickey egeres pólómban.
-Én.-szólt be a szobámba egy fiú hang.
-Ádi?-csodálkoztam, amikor belépett anyum mellett az ajtón.-Azt hittem már meg is feledkeztél rólam.-mosolyogtam rá boldogan.
-Anyum beteg volt, ezért én voltam a héten a tánctanár. Kár, hogy gipszben vagy, Szórakoztatóbb lett volna veled tanítani, mint Kellyvel..-nézett rám keserű mosollyal.
-Jaj de nem bírom azt a csajt!-azért sem, mert idegesítő..na meg azért sem,mert ráhajtott Ádámra. Nem, nem vagyok féltékeny! Simán tudom, hogy ő sem bírja a csajt, így nem értem, hogy Kelly miért nem fogja fel, hogy hagyja békén?
-Nekem mondod? Leülhetek?
-Gyere.-paskoltam meg az ágyat magam mellett, miközben kicsit arrébb csúsztam.
-De azért le ne ess!-röhögött fel, amikor már félig lent voltan az ágyról.
A nap további részében Glee-vel fárasztottam, ő pedig bosszúból valami béna krimi sorozatot mutogatott nekem. Nem, nem Castle-t, Mentalistát, de nem is NCIS-t. Valami olasz, vagy talán spanyol volt? Nem tudom, de az biztos, hogy a Glee sokkal jobb annál. Már csak a holnapi napot kell kibírnom, szombaton leszedik a gipszet. Jippí :D
-Kicsim. Vendégképes vagy?-szakította félbe a gondolataimat anya.
-Mennyi az idő?
-Fél 3.
-Gyorsan eltelt a nap. Ez fura. Öm..mindjárt jöhet..ki is jön?-kaptam fel gyorsan magamra egy normális pólót. Hülye leszek mutatkozni bárki előtt is az alvós, Mickey egeres pólómban.
-Én.-szólt be a szobámba egy fiú hang.
-Ádi?-csodálkoztam, amikor belépett anyum mellett az ajtón.-Azt hittem már meg is feledkeztél rólam.-mosolyogtam rá boldogan.
-Anyum beteg volt, ezért én voltam a héten a tánctanár. Kár, hogy gipszben vagy, Szórakoztatóbb lett volna veled tanítani, mint Kellyvel..-nézett rám keserű mosollyal.
-Jaj de nem bírom azt a csajt!-azért sem, mert idegesítő..na meg azért sem,mert ráhajtott Ádámra. Nem, nem vagyok féltékeny! Simán tudom, hogy ő sem bírja a csajt, így nem értem, hogy Kelly miért nem fogja fel, hogy hagyja békén?
-Nekem mondod? Leülhetek?
-Gyere.-paskoltam meg az ágyat magam mellett, miközben kicsit arrébb csúsztam.
-De azért le ne ess!-röhögött fel, amikor már félig lent voltan az ágyról.
A nap további részében Glee-vel fárasztottam, ő pedig bosszúból valami béna krimi sorozatot mutogatott nekem. Nem, nem Castle-t, Mentalistát, de nem is NCIS-t. Valami olasz, vagy talán spanyol volt? Nem tudom, de az biztos, hogy a Glee sokkal jobb annál. Már csak a holnapi napot kell kibírnom, szombaton leszedik a gipszet. Jippí :D
