Október 9. csütörtök

Reggel Emi ébresztett, vagyis a telefonom, mivel hívott. 7:55-öt mutatott az óra, ami azt jelentette, hogy tuti hogy nem érek be az első órára, főleg nem ilyen szélben. Úgyhogy jöhetett a B terv. Anya szerencsére otthon volt még, úgyhogy szóltam neki, hogy akkor kérjünk mára is kikérőt az orvostól. Holnap se fogok menni suliba, mivel megyek táncversenyre.
Gyors dobtam Eminek egy üzit, hogy majd jöjjön át suli után. Így is tett.
-De most komolyan, mi történt tegnap? Nem is voltál fent utána!
-Van telefonom...és szól, ha hív valaki..látod! Most is hívnak.-mondtam fapofával.
-És nem veszed fel?-kérdezte Emi miután már majdnem lement a szám fele.
-Ja télleg'-néztem fel a bambulásból- Tessék?
-Szia. Ádi vagyok.
-Öhm szia.-kicsit rekedtebb hangon szóltam bele, mégis csak beteg lennék, vagy mi..
-Gondoltam hívlak, hogy hogy vagy, meg minden..
-Hát eléggé rosszul vagyok, és sajnos holnap nem fogok tudni menni segíteni. Úgy sajnálom.
-Nincs baj, pont azért hívlak, hogy akkor beszervezek mást.
-Mi? Ki mást?-kérdeztem meglepetten, majd Emi a lábamra csapott, hogy térjek vissza a betegségbe, mert le fogok bukni.
-Csak az egyik ismerősömet.
-Ahaa értem..akkor majd még beszélünk.
-Jaja..jobbulást. Ugye hétfőn már jössz?
-Igen, addigra remélem jobban leszek. 
-Szia.
-Szia.-és letettem.
-Na ez mi volt?-kérdezte Em furán.
-Mi mi volt?-értetlenkedtem.
-Hát ez a sóhaj.
-Milyen sóhaj?
-A végén, hogy szia uhh-sóhatás szerű hangot adott ki.
-Hát megkönnyebbültem-füllentettem. Még az kellett volna, hogy rájöjjön, hogy talán még egy irinyó-pirinyót érzek valamit Ádi iránt...de csak ennyi. Nem több.Csak annyi, ha vele vagyok hevesebben ver a szívem, meg ilyenek. Az meg lehet, hogy szívbajos vagyok nem?
-Na szóval ott tartottunk, hogy mi volt tegnap?
-Mi lett volna? Táncoltunk és kész.
-Aha..nem is próbálkozott be?-fürkészett gyanakodva.
-Miért tette volna? Hé! Te tudsz valamit?-kérdeztem hitetlenkedve- Mondott valamit rólam? 
-Miért érdekel téged, amikor barátod van?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Csak azért, mert barátok vagyunk, és nem akarom, hogy ez tönkre mennyen köztünk..-hárítottam.
-Aha.. Fura vagy nekem.
-Há' oszt mér'?-bandzsítottam rá, mire mindketten röhögésben törtünk ki.
Utána már szerencsére elterelődött a beszélgetés mára, mint például arra, hogy Alex keresett és mivel nem talált sírva fakadt(?). Néztem Emire, hogy ez most komoly? Ilyen tökös az én francia barátom? Úgy látszik már nem sokáig lesz az..Eléggé ramatyul állnak a dolgok köztünk, és amúgy is nem sokára vissza megy Párizsba, úgyhogy amúgy se lett volna hosszabb távú a kapcsolatunk. Jól elvoltunk és ennyi. Szerencsére nem történt köztünk semmi komoly, úgyhogy nyugodt szívvel fogom útjára bocsájtani az én francia hódolómat. 

Este még bekészítettem a holnapi fellépőrucimat, mivel korán indulunk és akkor már nem lesz időm bepakolni. 
Sikerült egy egész jó esős képet csinálnom:
Oké, kissé rövid az a ruha, de jó idő volt, ahhoz képest, hogy esett.