Ez a nap is eljött... nem, nem szakítottunk, de átbeszéltük az egész kapcsolatunkat, ami nem volt sok, tekintve, hogy csak 2 hete járunk, de azért megtettük. Megegyeztünk, hogy mostantól minden egyes problémánkat elmondjuk a másiknak, még a legkisebbet is pl, hogy pisilnem kell. Jó, ezt a pontot lehet, hogy kifogom hagyni, de a többit betartom..Tényleg nem volt ez így jó, hogy van egy barátom, közben meg azt se tudom, hogy mit mondjak el neki, és mit ne, mivel félek, hogy rosszul sül el.
Ma reggel ugye Alexxel jöttem suliba, mivel reggel beállított hozzánk, hogy most akar beszélni..Hát mondom oké..Így kicsit késve érkeztem, de szerencsére nem volt ma matek tanár, úgyhogy a helyettes kicsit később jött be.
-Hé! Figyu már Hanna..most akkor ti, hogy vagytok Alexxel? Mármint izé..-hebegett Ádi.
-De édi vagy, amikor nem tudod kifejezni magad-mondtam, mire Ádi kicsit elpirult. Oda fordultam hátra hozzá a székemmel, hogy jobban szemügyre vegyem mi van vele. Mindig is olyannak tartottam, aki tökre laza, nem ijeszti meg semmilyen szitu, de ez most meglepett. De mivel, olyan hiperszuper rendi vagyok, nem tettem szóvá..
-Jaj de tudod, hogy értem..
-Miért kérdezed amúgy?
-Ja, mert ugye még régebben mondtad, hogy kéne valamilyen munka, de sehol se találsz-kezdett neki, miközben folyamatosan bólogattam-az anyukámnak kellene segítő a tánciskolájába. Arra gondoltam jöhetnél, mivel múltkor is tök jól érezted magad, és amúgy is értesz hozzá..szóval lenne...-be se tudta fejezni, mert felálltam és a nyakába ugrottam. A többiek meg füttyögve nézték a szeretetrohamomat- Akkor ezt igennek vehetem?
-Hát persze..amúgy mi köze van ehhez Alexnek?-kérdeztem meglepődve.
-Ja, csak, hogy nem tudom, hogy mennyire örülne neki ha...
-Ezzel ne törődj!-szakítottam félbe-Nem ellenezheti..-mosolyogtam rá önfeledtem, mikor bejött a fizika tanár.
-Gyerekek! Mivel a következő óra úgyis fizika, most egyenleteket fogunk megoldani.-mondta, mire sóhajtva kivettem a felszerelésemet. És elkezdődött a szenvedés.
Délután 5-kor kezdődött a táncpróba, úgyhogy fél órával hamarabb bementem, hogy megbeszéljem a részleteket Ádi anyukájával.
-Az lenne a dolgod, hogy azt a sort, amit megmutatok nekik, te is csináld előttük, hogy lássák a példát, miközben én kijavítom őket. Majd ha megjegyezték, akkor meg te is jöhetsz javítgatni őket.
-Oké..és ki lesz a párom?
-Én-Ádám a hátam mögül súgta a fülembe, mire felugrottam.
-Ezt megbánod-tértem észhez, és ütöttem ahogy bírtam. Persze Ildikó (Ádi anyukája) végig röhögte a bírkózásunkat, ami nem tartott kb csak 1 percig, mivel Ádám erősebb mint én, úgyhogy simán lenyomott a földre.
-Hé! Lányokra vigyázni!-éppen a hasamon feküdtem, és úgy nyomott le a kezével.
-Megígéred, hogy nem kezdesz el többet ütögetni?
-Ezt nem lehet megígérni..ha megérdemled kapsz-nevettem mire megszorította a kezemet.
-Jólvannnaa má'-ordítottam rá- Csak akkor ha nem ijesztgetsz!
-Ezt nem tudom megígérni.
-Ajj már, engedj már el-ütöttem a szabad kezemmel, amikor gyerekzsivajt hallottam. Gondolom Ádi is meghallotta, úgyhogy felállított, mivel nemsokára kezdődött a próba.
-Ildikó néni! Tessék minket bemutatni!-szólt az egyik kölyök.
-Szóval-köszörülte meg a torkát- Ugye Ádámot, a fiamat már ismeritek-nézett rá, miközben észrevettem a lányok szerelmes pillantásait- Ő pedig itt Hanna..-igen, eddig jutott, mivel Ildikó se tudta, hogy én mi vagyok neki. De jó! Kezdhetünk bele a magyarázkodásba.
-Ő itt a barátom..szinte a húgom-mosolygott rám szélesen Ádi, mire megfeszültem...a húga? Hát, ha én ilyen szerelmes lettem volna a bátyámba (aki ugye nincs) mint belé régen...Már rég pszichológushoz küldtek volna..
Mint láttam a lányok, ugye akik csak olyan 10 évesek lehetnek, megkönnyebbültek, hogy nem vagyok a barátnője. Nem hibáztatom őket..Ádiba nem nehéz beleesni. Ezt már én is megtapasztaltam.. Az igaz, hogy az esélyük egyenlő a nullával, de nem akartam őket elkeseríteni.
-Hanna fogja Ádival megmutatni a táncsort, amit le kell másolnotok.-mire kimondta a lányok közt zúgolódás tört ki. Látszott rajtuk, hogy nagyon akartak Ádámmal táncolni. Bár eléggé röhejesen nézett volna ki, mivel Ádi kb 185 centi, a legtöbb kölök pedig alig éri el a 130-at.
A táncpróba után Ildikó odahívott hozzá, és adott x összeget a mai próbáért. Azt mondta, hogy menjek pénteken is, mivel akkor tart ilyen kicsiknek próbát.
Összeszedtem a cuccomat és már azt hittem, hogy egyedül maradtam a teremben, amikor Ádi megszólalt.
-Nagyon ügyi voltál. A legtöbb kicsi csodálattal, bár inkább irigykedve nézett.
-Nem is tudod miért..-vetettem oda, mire furcsán nézett rám.
-Miért akkor?-jött közelebb, és gondolom meg akart csikizni, mert általában akkor szokott ilyen sunyin közeledni.
-Semmi-röhögtem fel, és próbáltam elfutni, de nemigen sikerült, mert egy lépéssel előttem termett.
-Na hazakísérjelek?-kérdezte, amikor a földön feküdtünk kifáradva.
-Oké, csak még pihizzünk egy kicsit.
-Na, és ilyenkor mondd azt, hogy nem vagyok elég jó!
-Én még sosem kételkedtem a képességeidben, mester!-mosolyogtam rá.
Ma reggel ugye Alexxel jöttem suliba, mivel reggel beállított hozzánk, hogy most akar beszélni..Hát mondom oké..Így kicsit késve érkeztem, de szerencsére nem volt ma matek tanár, úgyhogy a helyettes kicsit később jött be.
-Hé! Figyu már Hanna..most akkor ti, hogy vagytok Alexxel? Mármint izé..-hebegett Ádi.
-De édi vagy, amikor nem tudod kifejezni magad-mondtam, mire Ádi kicsit elpirult. Oda fordultam hátra hozzá a székemmel, hogy jobban szemügyre vegyem mi van vele. Mindig is olyannak tartottam, aki tökre laza, nem ijeszti meg semmilyen szitu, de ez most meglepett. De mivel, olyan hiperszuper rendi vagyok, nem tettem szóvá..
-Jaj de tudod, hogy értem..
-Miért kérdezed amúgy?
-Ja, mert ugye még régebben mondtad, hogy kéne valamilyen munka, de sehol se találsz-kezdett neki, miközben folyamatosan bólogattam-az anyukámnak kellene segítő a tánciskolájába. Arra gondoltam jöhetnél, mivel múltkor is tök jól érezted magad, és amúgy is értesz hozzá..szóval lenne...-be se tudta fejezni, mert felálltam és a nyakába ugrottam. A többiek meg füttyögve nézték a szeretetrohamomat- Akkor ezt igennek vehetem?
-Hát persze..amúgy mi köze van ehhez Alexnek?-kérdeztem meglepődve.
-Ja, csak, hogy nem tudom, hogy mennyire örülne neki ha...
-Ezzel ne törődj!-szakítottam félbe-Nem ellenezheti..-mosolyogtam rá önfeledtem, mikor bejött a fizika tanár.
-Gyerekek! Mivel a következő óra úgyis fizika, most egyenleteket fogunk megoldani.-mondta, mire sóhajtva kivettem a felszerelésemet. És elkezdődött a szenvedés.
Délután 5-kor kezdődött a táncpróba, úgyhogy fél órával hamarabb bementem, hogy megbeszéljem a részleteket Ádi anyukájával.
-Az lenne a dolgod, hogy azt a sort, amit megmutatok nekik, te is csináld előttük, hogy lássák a példát, miközben én kijavítom őket. Majd ha megjegyezték, akkor meg te is jöhetsz javítgatni őket.
-Oké..és ki lesz a párom?
-Én-Ádám a hátam mögül súgta a fülembe, mire felugrottam.
-Ezt megbánod-tértem észhez, és ütöttem ahogy bírtam. Persze Ildikó (Ádi anyukája) végig röhögte a bírkózásunkat, ami nem tartott kb csak 1 percig, mivel Ádám erősebb mint én, úgyhogy simán lenyomott a földre.
-Hé! Lányokra vigyázni!-éppen a hasamon feküdtem, és úgy nyomott le a kezével.
-Megígéred, hogy nem kezdesz el többet ütögetni?
-Ezt nem lehet megígérni..ha megérdemled kapsz-nevettem mire megszorította a kezemet.
-Jólvannnaa má'-ordítottam rá- Csak akkor ha nem ijesztgetsz!
-Ezt nem tudom megígérni.
-Ajj már, engedj már el-ütöttem a szabad kezemmel, amikor gyerekzsivajt hallottam. Gondolom Ádi is meghallotta, úgyhogy felállított, mivel nemsokára kezdődött a próba.
-Ildikó néni! Tessék minket bemutatni!-szólt az egyik kölyök.
-Szóval-köszörülte meg a torkát- Ugye Ádámot, a fiamat már ismeritek-nézett rá, miközben észrevettem a lányok szerelmes pillantásait- Ő pedig itt Hanna..-igen, eddig jutott, mivel Ildikó se tudta, hogy én mi vagyok neki. De jó! Kezdhetünk bele a magyarázkodásba.
-Ő itt a barátom..szinte a húgom-mosolygott rám szélesen Ádi, mire megfeszültem...a húga? Hát, ha én ilyen szerelmes lettem volna a bátyámba (aki ugye nincs) mint belé régen...Már rég pszichológushoz küldtek volna..
Mint láttam a lányok, ugye akik csak olyan 10 évesek lehetnek, megkönnyebbültek, hogy nem vagyok a barátnője. Nem hibáztatom őket..Ádiba nem nehéz beleesni. Ezt már én is megtapasztaltam.. Az igaz, hogy az esélyük egyenlő a nullával, de nem akartam őket elkeseríteni.
-Hanna fogja Ádival megmutatni a táncsort, amit le kell másolnotok.-mire kimondta a lányok közt zúgolódás tört ki. Látszott rajtuk, hogy nagyon akartak Ádámmal táncolni. Bár eléggé röhejesen nézett volna ki, mivel Ádi kb 185 centi, a legtöbb kölök pedig alig éri el a 130-at.
A táncpróba után Ildikó odahívott hozzá, és adott x összeget a mai próbáért. Azt mondta, hogy menjek pénteken is, mivel akkor tart ilyen kicsiknek próbát.
Összeszedtem a cuccomat és már azt hittem, hogy egyedül maradtam a teremben, amikor Ádi megszólalt.
-Nagyon ügyi voltál. A legtöbb kicsi csodálattal, bár inkább irigykedve nézett.
-Nem is tudod miért..-vetettem oda, mire furcsán nézett rám.
-Miért akkor?-jött közelebb, és gondolom meg akart csikizni, mert általában akkor szokott ilyen sunyin közeledni.
-Semmi-röhögtem fel, és próbáltam elfutni, de nemigen sikerült, mert egy lépéssel előttem termett.
-Na hazakísérjelek?-kérdezte, amikor a földön feküdtünk kifáradva.
-Oké, csak még pihizzünk egy kicsit.
-Na, és ilyenkor mondd azt, hogy nem vagyok elég jó!
-Én még sosem kételkedtem a képességeidben, mester!-mosolyogtam rá.
Ádi kicsit fentebb könyökölt és így felettem tornyosult, és elkezdett közeledni hozzám, miközben felváltva nézett a szemebe és a számra. Nagyon megijedtem, úgyhogy az egyik kezemmel beleböktem az oldalába, mire felugrottam és berohantam az öltözőbe.
-Kint találkozunk! 10 perc múlva elkészülök.-ordítottam vissza a vállam felett. Ádit pedig ott hagytam.
Kicsivel hamarabb kész lettem, úgyhogy leültem a házuk előtti lépcsőre.(a táncterem be van építve a házba)
Megnéztem a telefonomat, hogy elüssem az időt, amíg Ádira várok. 2 nem fogadott hívásom érkezett, az egyik anyutól, a másik Alextől. Már éppen el akartam rakni, amikor megszólalt.
-Szia picim, hol vagy? Már kerestelek.-szólalt meg Alex hangja a telefonomban.
-Segítek Ádám mamájának.
-Miben és miért?-kérdezte ingerülten.
-Mert nekem kell pénz, neki meg kell táncossegéd.
-Aha értem. De még mindig nem értem, hogy miért vagy jóban Ádám anyjával..
-Mert már régebben is találkoztunk.-mondtam, de máris megbántam. Ezt nem kellett volna. Alex eléggé féltékeny típus. Mindene felhúzza a vizet, és ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja, akkor itt a világvége. Irányítás mániás..de az én irányításmániásom..
-Mikor régebben? És miért? Hanna! válaszolj!
-Holnap beszélünk, most mennem kell..Szia puszi, és nyugi.
-Na mi történt? Miért vagy ilyen falfehér?-kérdezte Ádám, amikor hátrafordultam, mert meghallottam a lépteit.
-Áá semmi..-legyintettem mire megfogta a kezem és felsegített.
Ott álltunk egymás előtt, egymás szemébe nézve. Még romantikus is lehetett volna, ha nem rólam van szó. De mivel rólam és mivel éppen van barátom, ezért elmaradt a romantika. Mintha Ádi is erre gondolt volna, összenéztünk, majd nem tudtunk mit csinálni, ezért elröhögtük magunkat.
A mai nap is jól sikerült...Alex dühkitörése elmaradhatott volna, de majd csak kialussza.
És a képek sem maradhatnak el...
 |
| Hajni :) |
 |
| Ádiii:D |
 |
| Moi |
