Hihetetlen nap!! El sem hiszem! Na kezdem az elejéről...
Reggel nyugisan felkeltem, meghallgattam a kedvenc Fall Out Boy számaimat készülődés közben. Amikor a terembe értem, a nyugis jelzőt felváltja "áá ezt nem hiszem el!!" A padom melletti padban egy lány ült. Az a lány, aki az első általánosomban a legjobb barátnőm volt. Igen, ő Emily. Emi észrevette, hogy valaki nézi, úgyhogy felnézett a könyvből,amit olvasott és rám nézett. Egy tized másodperc alatt leesett neki, hogy ki vagyok és visítva a nyakamba ugrott. A többiek csak néztek, hogy mi bajunk van, végül Roli szólalt meg.
-Miről maradtam le?
-Srácok ő itt Hanna a legjobb barátnőm volt még 4 éve,de el kellett költöznie-lihegett Emi az ugrálástól kifáradva.
-Ahaa-esett le a többieknek, hogy mi van.
A nap további részében csak Emivel voltam. Ebédszünetben oda jöttek a fiúk hozzánk, de mivel nem akarták hallgatni lányos csevejünket, ezért inkább magunkra hagytak. Egyébként Emi elmesélte, hogy miután elmentem eléggé egyedül érezte magát. Nagyon rossz volt neki az a két év, mint ahogyan nekem is. Ballagása után az anyukája bejelentette, hogy Szegedre kötöznek, mivel Emi apuja itt kapott munkát. Eleinte nagyon ellenezte, vagy 2 hónapig nem beszélt senkivel sem, majd szeptemberben megismerkedett Rolival. Ő észhez térítette, majd összejöttek. Én is elmeséltem, hogy mennyi helyen jártam, de sehol se maradtunk sok ideig. Azt még ő se tudja, hogy én vagyok Han. El akartam neki mondani vagy többszázszor,de féltem. Féltem, ha megtudja máshogy fog velem viselkedni, vagy örökre megharagszik rám. De most már el kell neki mondanom. De nem most, amikor újra "egymásra találtunk". Most egyenlőre be kell pótolnunk 4 évet.
Amikor hazaértem mindent elmeséltem anyumnak. Természetesen ő is örült neki, rögtön felhívta Emi anyukáját, Évát. Ők is jóban voltak, akár csak a lányaik. Felmentem a szobába megcsináltam a házim, majd Emivel videóchateltem.
