Szombaton táncversenyen voltam Budapesten. A szombati napom 40% készülődésből, 20% utazásból, 10% versenyből, 10% izgulásból és 20% várakozásból állt. Azért kellett ennyit készülődnöm, mivel hogy ne legyek felismerhető, ki kellett engem kenni, fenni. Ami abból áll, hogy befestem a hajam lemosható barna hajfestékkel és az arcomra kenek egy csomó festéket. Ha nem olyan a koreográfia, hogy kell valamilyen maszk, akkor csak bekenem fehér arcfestékkel. Egyébként első lettem:33
Ma nem sok mindent csináltam, leginkább aludtam és ettem mivel tegnap egyiket se nagyon tettem. Este fele felmentem közösségire, hogy megnézzem, hogy a többiek mit csináltak a hétvégén. Leginkább lájkoltak, kommenteltek és megosztottak..az én hétvégém azért izgalmasabb volt. Miközben fent voltam, rám írtak egy jó páran, hogy miért nem voltam fent. Ez jól esett. Visszaírtam, hogy a vidéken voltam a rokonoknál és tanultam. Apropó! Ők mikor tanulnak? Mert a kiírásaik alapján napi 24 órát fent voltak. De, hogy mi a jó abban, hogy egész nap a gép előtt ülnek, amikor kint tök jó az idő? Nem tudom. Miközben ilyen világmegváltó dolgokon agyaltam, pittyegett valami. Üzenetet írtak. Ádám volt az Másolom:
Ádám: Szia. Hova tűntél?:)
Hanna:Rokonoknál voltam. Nem tán hiányoztam?:DD
Ádám: Csak gondoltam jó lett volna találkozni vagy valami. Még van jó pár kérdésem.
Hanna: Még mindig van?:D Mit akarsz még tudni?:)
Ádám:Majd holnap..
Hanna:Oké
Ádám: Nézd milyen jó: /a link megtekintéséhez kattintson ide/
És még vagy egy órán keresztül beszélgettünk. De mennem kellett, úgyhogy gyorsan elköszöntem a többiektől is. Azt hiszem, mosollyal az arcomon fogok elaludni.
