Egy boldog nap. Nem történt semmi eget rengető, ami megváltoztatná az egész életem, nem is arról van szó, hogy észre vett a szőke, illetve barna herceg, csak simán jó napom volt. Hogy miért? Az most kiderül...
Reggel egész jó kedvem volt a hétvége miatt. A suliban az első 5 óráig nem történt semmi. Az ebéd szünetben lent voltunk az udvaron. (van három pad összetolva és ott szoktunk ülni) Nagyban beszélgettem Ádámmal, amikor vinnyogást hallottam.
-Ádám, beszélhetnénk?-mondta a hercegnő bájos hangon.
-Itt vagyok, mondd-szólt oda, nem túl barátságosan Ádi.
-Nem tartozik a többiekre.-lenézőn nézett...rám.
-Nincsenek titkaink egymás előtt-a titok szónál kissé begörcsöltem, de mivel nem igazán rólam volt szó, ezért tovább figyeltem az eseményeket.
-A hétvégéről lenne szó...-gondoltam, most jön az a rész, amikor elkezd visongani, hogy miért nem maradt ott vele, meg stb...de nem - nagyon jól éreztük magukat a lányokkal, máskor is mehetnénk, arra gondoltam.-villantotta meg a "pasit akarok" mosolyát.
-Jól éreztétek magatokat? Jó volt ott álldogálni 2 órán keresztül?-röhögött Isti, de annyira, hogy lefordult a padról. Hirtelen mindenki elkezdett röhögni, tőlünk zengett az udvar.
Fruzsi meg csak ott állt, és nem tudta, hogy mit csináljon.
-Jaj, de attól még jó volt..csak kár, hogy nem maradtál még kicsit Ádi.
-Aha...volt jobb dolgom is-mosolygott rá felhúzott szemöldökkel.
-És mi volt az a jobb dolog? Netán randid volt?-röhögött erőltetetten.
-Ő..igen. Mondhatjuk annak is-szólalt meg mosolyogva pár másodperc múlva, nekem meg a szívem elkezdett vadul kalapálni. Vajon rám gondolt? Vagy csak azért mondta, hogy felidegesítse? Gondolom csak azért. Végül is sikerült neki, mert Fruzsi sarkon fordult és eltipegett.
-Hallod ez nagy volt-röhögött Tomi.
-Am télleg randid volt?-kérdezte szájtátva Mimi.
-Nem-gondolta át Ádi-csak Hannával beszélgettünk-mivel épp mellette ültem, átkarolt és megszorongatott.
-Hé hé eressz el, megfulladok-szólaltam meg röhögve, amikor már tényleg alig kaptam levegőt.
-Oké, bocs-mosolygott kedvesen.
Ezt az esetet Emivel hazafele kitárgyaltuk. Úgy látszik Ádámnak csak egy barát vagyok. Végül is ez is jobb mint a semmi.
Otthon tanulás után felnéztem netre, de mivel nem láttam semmi érdekeset, ezért inkább el kezdtem olvasni a Zabhegyezőt J. D. Salingertől.
