Nagyon jó volt a pizsibuli. Filmeztünk zenét hallgattunk, énekeltünk, majd olyan hajnali 4kor kidőltünk. Reggel 10kor pedig már úgy pörögtünk, mintha vagy egy napot aludtunk volna. Egy csomót beszélgettem Emivel a fiúkról(vagyis csak Ádámról) és eldöntöttem. Nem hagyom annyiban! Ma mennek BMX-ezni a fiúk, és ott lesznek az a-s lányok is. Majd Emivel odamegyünk,mintha nem is tudtuk volna, hogy ott vannak..jó ez hülyeség, mivel hívtak is minket, de ott leszünk! Szerencsére anyu elengedett, azzal a feltétellel, hogy készen lesz a leckém hétfőre. Ebéd után odamentünk. Mint gondoltuk, ott voltak Fruzsiék, de mivel nekik nincs BMX-ük és nem is tudnak, ezért csak álltak egy helyben szerencsétlenül, és irigykedve néztek minket, amikor a fiúk boldogan köszöntöttek.
-De jó, hogy eljöttetek-mondta mosolyogva Roli.
-Ki nem hagytuk volna-mosolyogtam az a-sok felé, "én győztem" típusú mosollyal.
Ádi nem mondott semmit, csak mosolyogva biccentett. Na vajon ez mit jelenthetett? Bár mindegy mit jelentett, én már elolvadtam abban a pillanatban, hogy megláttam. Szürke pólóban és fekete farmerban ült a BMX-én és mosolyogva nézett ki kócos, barna haja alól. Emi kicsit meglökött, hogy induljak már meg, mert elálltam az utat.
Nagyon jó volt ugratni, száguldani, és az a-sok irigykedő képet nézni. Főleg akkor akartak engem megölni, amikor Ádival leültem beszélgetni. Egyébként semmi érdekesről nem dumáltunk, csak a BMX-ezésről. Hogy mióta csinálom, hol tanultam..de akkor is beszélgettünk!
Már kezdett sötétedni, úgyhogy kezdtünk szétszéledni. Emivel már indultunk volna, amikor Roli és Ádám utánunk szóltak, hogy várjuk meg őket, mert hazakísérnek minket. Kicsit meglepett, hogy Ádi velünk jött és nem Fruzsival, de azért örültem neki.
-Nem fázol?-kérdezte tőlem Ádi, mellettem tolva a biciklijét.
-Csak egy picit.
-Akkor kapcsoljunk rá,mert már én is kezdek-szólalt meg hátunk mögött Roli. Pár perc múlva Emi utcájánál voltunk.
-Hallod, Emivel itt leválunk, mert már megfagyunk. Hazakíséred Hannát?
-Aha, menjetek csak.
És kettesben maradtunk.
-Amúgy, van még valamilyen hobbid a BMX-en kívül?-szólalt meg kis idő múlva.
-Őmm..-hezitáltam..elmondjam e, vagy nem?-Nincs..vagyis szeretek énekelni, de nem megy olyan nagyon jól.
-Aha..értem.
-És neked?
-BMX, gitár, ének, deszka..öm mármint gördeszka..
-Tudom-mosolyogtam rá.
-Ha van kedved, majd énekelhetnénk együtt.-mosolygott rám.
-Ú tuti nem..iszonyúan lámpalázas vagyok...Háát itt vagyunk.-támasztottam neki a biciklimet a kerítésnek.
-Szép ház. Mióta laktok itt?
-Összességében, vagy ebben az évben?-kérdeztem nevetve.
-Öm..ezt nem értem-rázta meg a fejét,miközben a hosszabb hajtincsei a szemébe hulltak, s mitől a gyomromban a pillangók felrebbentek.
-Itt,vagyis ide születtem,majd 4 éves koromban elköltöztünk, és most nyáron költöztünk vissza. Addig albérlőké volt.
-Értem..és hogy hogy ennyit költöztök?-fúrta tekintetét az enyémbe.
-Apum mindig máshol kap állást..építész.-magyaráztam.
-És végig járod ezt a sulit? Vagy még nem tudod?
-Végig akarom. Megmondtam szüleimnek, hogy végig fogom-mosolyogtam rá dideregve.
-Na menj be! Megfázol..
-Áá nem fázok..-inkább megfázok, csak hadd maradjak még vele kettesben.
-Ja, nem fázol, azért vagy ilyen hideg-mondta, miközben megfogta a kezem-Na gyere ide.-húzott magához, és megölelt.
Kb 1 percig álltunk így...életem legszebb 1 perce volt. Komolyan, mintha egy romantikus regényben lennék..a mellkasom hullámzott, a gyomromban megfagyott pillangók repdestek. De megcsörrent a telefonom, úgyhogy vége lett az egésznek.
-Mennem kell. Anyum volt. Szia-léptem közelebb hozzá, és adtam az arcára egy puszit.
Kicsit meglepődhetett, de nem húzta el a fejét.
-Szia, majd beszélünk-intett,amikor elindultam az ajtó felé a biciklimmel.
-Kicsim. Milyen volt a mai napod?-kérdezte anya, amikor beléptem a házba.
-Csodálatos.-csak úgy csillogott a szemem a boldogságtól.
-Na mi történt? Akkor voltál utoljára ilyen, amikor....ne mondd, hogy beleestél valakibe..
-Akkor nem mondom-húztam el a számat.
-Na gyere és mesélj el mindent-sóhajtott és leültetett az ágyra.
Én meg meséltem és csak meséltem. Mindent elmondtam. Anya meg megrémült, hogy a kicsi lánya kezd felnőni.
Felmentem a szobába és videóhivást indítottam. Természetesen mindent elmeséltem Eminek. Örült neki..szívből örült..
